Mennyi szenvedést visel el a lelkünk? Meddig vagyunk képesek elmenni, ha egy rögeszme vezet minket? Hogyan akadályozzuk meg, hogy torzuljon a boldogságról alkotott képünk? És végezetül, mennyi szenvedést visel el a lelkünk, mialatt a golgotán haladva mások lelkét is megnyomorítjuk?

Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben Jeff Noon sorait olvasva, amikor 'egy fiú tollat tett a szájába'. Bár a főhős számára ez egy elvont világ, a Vurt kapuit nyitja meg, az olvasónak könnyedén torkán akad ez az utazás. Minél mélyebbre merülünk a kaotikus disztópában, annál messzebb kerülünk az egyértelmű válaszoktól.

Kimondom, a könyv kifinomult, pedig egyáltalán nem ez az első jelző, ami eszünkbe jut róla. Az író nem próbál szépirodalmi magaslatokra törni, pusztán a mesterkélten profán kis világát tárja elénk életszerűen. Egyedülálló stílust teremt, hangszerként szólaltatja meg az emberi elme elfojtott indulatait és érzelmeit. Meghasonlott szívünk bugyraiba hatol, amíg nem marad belőlünk más, csak egy felismerhetetlen péppé vert húskupac a fétisek oltárán. Nyers, szókimondó gondolatok, és feszült párbeszédek által ismerjük meg a karaktereket. A rideg, urbánus közeget képeskönyv-szerűen tárja elénk. Viszonylag kevés tájleírást alkalmaz, mégis, mintha már jártunk volna az üvegtörmelékes utcákon, és már láttuk volna a kutyaürülékkel festett sikátorokat. A kiberpunk stíluselemek mélyen beleivódtak az elmúlt évtizedek popkultúrájába. Így egyszerű címszavak felsorolásával is könnyedén festünk szürrealista panorámát magunk elé. Vágáns, obszcén univerzumában otthonosan mozog az olvasó. 

Szereplői tengődő, hétköznapi fiatalok, akik nem tudtak kitörni a nyomorból, és képtelenek voltak megbirkózni a lelki terhekkel. A hamis gyönyörök világába menekülnek vigaszért, züllött életük egyetlen motivációja, hogy ne kelljen józanul szembeszállniuk a saját démonaikkal.

Itt ismerjük meg Firkát, aki kivételt képez hedonista társai közt. Kétségbeesetten próbál visszajutni az egyik legveszélyesebb kéjdimenzióba, hogy megmentse az egyetlen, számára fontos személyt. Megszállottsága eleinte tiszta motivációnak tűnik egy ilyen bűnös és romlott világban. Az ő történetét halljuk, és általa ismerjük meg lelki megpróbáltatásainak színhelyét. Szimpatizálunk az édeskés múlt rögeszméjét üldöző fiúval. Idővel mégis látjuk, milyen áldozatokhoz vezet az ő belső békéje. 

A legtöbb mellékszereplőre nem jut elég idő Firka antagonisztikus erkölcsi konfrontációja mellett. Egy társa viszont meglepően emberi nek bizonyul. Bogár karaktere kemény, egyszerű szerepet tölt be a banda életében, később viszont rokonszenves és rétegelt társként ismerjük meg. Mély személyiségének mellékszálként virágzó bemutatását élveztem legjobban az egész könyvben.

Kegyetlen taktusokban lüktet előre a történet. Huszonnégy és egy időtlen nap leforgása alatt, hiperrealista nyomoron, mesés elemeken és metavilágokon át jutunk el a végkifejletig. Szerethető történet a huszonegyedik századi társadalomnak. Azon generációnak, amelyik önnön tökéletlenségében dagonyázva mutat középső ujjat. Egy izgalmas játszótér, meghasonlott lelkünk éles tükörszilánkjai várnak minket odaát.

Egy izgalmas, de korántsem tökéletes játszótér. Mint minden műalkotás, valójában a Vurt is készítőjének intim szférája. Ez mindig így volt. Az is gyakori, hogy a művészt egy másik szellemi termék inspirál. Jeff Noon első könyve így sokat merít életének meghatározó kulturális-, és média élményeiből. Hiányos információknál az olvasókra hagyja a környezet leírását, a mellékszereplők külső és belső jellemzését, valamint az allúziók kiemelését. Nagyon sok ilyen eset van. Bár a párbeszédek életszerűen vannak megírva, és ez interperszonális élményt nyújt az olvasás során, minden más részletet stilizált homály fed. A maga módján ez is élvezhető. Ahhoz hasonlít, amikor valaki külső érzékelése egy tudatmódosító szer hatására tompul, és a valós világnak csak egy groteszk leképezését éli meg. Ez hiteles bemutatása lehet annak, amin a szereplők keresztülmennek, mégis frusztrálóvá válik, ha egyazon térben több jelentős esemény és több fontos karakter is megjelenik. Ha az életed és környezeted egy zagyva kulturális egyveleg, azt csak csapongón és hiányosan tudod bemutatni, megfoghatatlan marad.

A regény csak annyira lesz kiberpunk, erőszakos, vagy éppen blaszfém, amennyire mi, az olvasók szeretnénk hogy az legyen. Egy kedves ismerősöm ajánlására olvastam el, és számomra egy inspiráló élmény volt. A szabadossága kreativitásra ösztönöz, ám valahol mélyen azt vártam, hogy túlmutasson a már jól ismert kiperunk kliséken. Ha szereted a nyers és vizuális történeteket, amik nem félnek a tabu témáktól, Jeff Noon Vurtjában nem fogsz csalódni.